Érdekvédelmi esetek 1. rész – süket fülekre találtam
ÉRDEKVÉDELMI ESETEK 1. RÉSZ – SÜKET FÜLEKRE TALÁLTAM
Ezennel elindítjuk érdekvédelmi cikksorozatunkat, amelyben egy-egy, vegánként átélhető, etikai, és potenciálisan jogi szemmel is kifogásolható élethelyzetet mutatunk be nektek. A cikkek jogszakértői kiegészítést kapnak, a tanulság levonását azonban rátok bízzuk.
Az alábbiakban egyik tagunk meséli el egy munkahelyi történetét.
Figyelem: az érintettek jogainak és érdekeinek tiszteletben tartása céljából a történetben álneveket használunk.
Csenge beszámolója
“Én egy százéves ázsiai cég magyarországi kirendeltségén dolgozom tolmácsként. A magyarországi kirendeltség tizenöt éve létezik, én egy megszakítással összesen eddig négy évet dolgoztam itt. A cég kétezer dolgozónak ad munkahelyet, és saját kantinnal rendelkezik.
Azonban egyedüli vegánként nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert sajnos többszöri kérésre sem nyitottak arra, hogy változtassanak a menüsoron, pedig vegetáriánusok is vannak a cégnél. Ennek megfelelően minden munkanapomon kénytelen vagyok otthon főzni és ebédet, illetve egyéb ennivalót vinni magammal, máskülönben mindennap ugyanazt ehetném: fehér, agyonfőzött rizst, olajtól csöpögő sült krumplit, szénné párolt zöldséget és savanyúságot. Volt fél év, amikor beszereztek nyers szeleteket (Raw Bar), azonban ezeket extrém drágán árulták. Az édességek között sincs legalább egyféle tejmentes csokoládé, hiába a bőséges kínálat.
A belépőkártyánkra minden hónapban utalnak 10.000 forintot, amit levásárolhatunk, de kizárólag az ottani ebédlőben. A munkaviszonyom kezdetét megelőzően, majd később több alkalommal is kértem a cég HR-felelősét, hogy mivel nem tudom kihasználni, ezt az összeget utalják a bankszámlámra, azonban minden egyes alkalommal süket fülekre találtam, és ez azóta is így van.
Ezen felül a cégnél van egy olyan szabály, miszerint a tolmácsoknak egy időben és együtt kell ebédelniük, azonban mivel sorozatos atrocitás ért hosszú időn keresztül (disznóvágás és vadászat ecsetelése, életvitelem kifigurázása), elkezdtem másokkal ebédelni. Vagy néha teljesen egyedül.
Volt, hogy étkezés közben kellett felállnom az asztaltól, annyira rosszul érintettek pszichésen az elhangzottak.
És volt, hogy konkrétan direkt emiatt nem hívtak el céges összejövetelekre, vacsorákra.
Jogászunk véleménye az esetről
1.) A munkavállaló azon kérését, hogy az összeget, amit étkezésre kapott, a munkáltató utalja inkább a kártyájára, jogilag ellentmondásos teljesíteni, tekintettel arra, hogy a közöttük fennálló szerződében korábban úgy állapodtak meg, hogy a munkáltató fix összegű, béren kívüli juttatást biztosít a munkavállalónak, amely megállapodás év közben egyik fél részéről sem módosítható. Tárgyalási alap lehet következő évben, hogy a munkavállaló nem kéri a cafeteriá-t, más jellegű cafeteriá-t kér, vagy a plusz juttatást inkább készpénzben szeretné.
2.) Mindenképpen jelezni kell a munkáltatónak, hogy mi a valós probléma (a munkavállalót a kollégák sértegetik, az ő számára nem áll rendelkezésre megfelelő élelmezés a munkahelyen). Ezt követően – ha a munkáltató nem reagál, vagy nem rendezi a fennálló körülményeket, és a fennálló helyzet továbbra is sérelmes a munkavállaló számára -, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz lehet fordulni annak megállapítása érdekében, hogy sérül-e az egyenlő bánásmód követelménye a munkahelyen. Amíg azonban a fenti helyzet csak a személy saját, belső véleménye, és álláspontját nem tette nyilvánossá, addig ez változatlan marad. Nyilvánvalóan mérlegelés és habitus kérdése, hogy megéri-e a munkáltatónál vizsgálatot indíttatni a Hatósággal.
A történet további alakulása
Csenge az eset megírása óta már a felmondási idejét tölti a cégnél, jó pár év után szakmailag is idejét érezte a váltásnak.
A felmondás bejelentésekor kérte, hogy a fel nem használt összeget térítsék meg számára. Sikerült is megegyezni: a munkáltató visszamenőleg az összes hónapra kifizeti Csenge cafeteriá-ját, ami igencsak szép részsikernek könyvelhető el. Néha elegendő egy kérés, máskor határozottabb fellépésre is szükség lehet, de egy biztos: mindig érdemes szót emelni, ha úgy látod, világnézeted miatt méltánytalanság ér!
Ezúton kívánunk Csengének sok sikert abban, hogy olyan munkahelyet találjon, ahol a vezetőség és a munkatársak is elfogadóbbak lesznek!
Cikkünket gondolat- és bátorságébresztőnek szánjuk. Ha titeket is hasonló kirekesztés ér, és úgy gondoljátok, felvennétek a kesztyűt, vagy csak szeretnétek, hogy történetetek nyilvánosságot kapjon — akár név nélkül is — írjatok nekünk!
